Szentmihályi Szabó Péter: Kár volt a szóért

Igen, kezdettől fogva ott voltak ők mindenhol, és sajnos most is ott vannak. Csak úgy lehet közéjük kerülni, ha a felvételt kérő áruló lesz, fogható ember, spicli, köztörvényes bűnöző. A politikai „elit” Magyarországon és a világ legtöbb országában örökletes, maffiaszerűen összefonódott nemzetközi szövetség tagja vagy bábfigurája. Ez a globális szövetség – mindegy, minek nevezzük! – automatikusan kilöki az okos, becsületes, egészségesen és felelősen gondolkodó embereket – itt elég, ha arra utalunk, kik ülnek az Európai Unió bábszervezeteiben, az odahaza felesleges emberek klubjaiban.

Mindenütt győzött a silány tömegember és az általa hatalomra juttatott becstelen „elit”, mely azonnal kész volt eladni, elárverezni saját népét egy kis mulandó jólétért, pillanatnyi haszonért.

Sajnos mindez nemcsak a politikusokra vonatkozik, hanem a bírákra, ügyészekre, ügyvédekre, papokra, orvosokra, tanárokra, tudósokra, írókra, művészekre, zenészekre, rendezőkre, mert bár akadtak szép számmal kivételek is, a többség mindig úgy döntött, a kiegyezés a nép érdeke is, ha már az árulást díjazzák, legalább mi legyünk a díjazottak.

Kár volt a szóért

Ha az ember kegyetlenül őszinte akar lenni magával és magához, alighanem kínos igazságokat kell kimondania. Persze mindenki igyekszik mentegetni magát, hivatkozik a körülményekre, leginkább arra, hogy rossz helyen volt és nagyon rossz időben, de az utókortól aligha várhat felmentő ítéletet.

Egyre nagyobb a kísértés, hogy nekiveselkedjek én is valami nagy emlékirat megírásának, melyben lerántom a leplet önmagamról és nyomorúságos koromról, mely 1945 óta az egymásra épült hazaárulásokkal és különböző társadalmi osztályok, rétegek és csoportok üzemszerű tolvajlásával juttatta Magyarországot oda, ahol most van. Ha igazán őszinte lennék, azt is le merném írni, hogy ez a nép (a többség) meg is érdemelte, amit kapott, Isten jogosan büntette meg ezt az önző és hitehagyott nemzetet, ahogyan ezt Pázmány Pétertől Ady Endréig oly sokan hitték és megírták.

Kár volt a szóért, mert a magyarok nem értették, nem akarták érteni az értük aggódókat, sőt ki is nevették őket, mint élhetetleneket, akik nem hajlandók meghallani „az idők szavát”.

A süllyedés a Bach-korszak óta egyenletes és fokozatos, hogy csak két példát említsek, a szörnyeteg Rákosit az oroszok ültették nyakunkra, de az ugyancsak szörnyeteg Horn Gyulát, Gyurcsányt a magyar nép többsége önként szavazta meg ügyeletes hazaárulónak és sírásónak. Gyakran bosszankodom, miért is nem hagytam itt ezt az országot, amikor megtehettem volna, de azzal vigasztalom magam, hogy en tudnék olyan „célországot” megnevezni, ahol emberanyag (nép) szempontjából kedvezőbb volna a helyzet: mindenütt győzött a silány tömegember és az általa hatalomra juttatott becstelen „elit”, mely azonnal kész volt eladni, elárverezni saját népét egy kis mulandó jólétért, pillanatnyi haszonért.

Sajnos mindez nemcsak a politikusokra vonatkozik, hanem a bírákra, ügyészekre, ügyvédekre, papokra, orvosokra, tanárokra, tudósokra, írókra, művészekre, zenészekre, rendezőkre, mert bár akadtak szép számmal kivételek is, a többség mindig úgy döntött, a kiegyezés a nép érdeke is, ha már az árulást díjazzák, legalább mi legyünk a díjazottak.

Én sem akartam magamnak Wass Albert- és Márai-sorsot, nem igazán akartam a BBC-ből, az Amerika Hangjából vagy a Szabad Európából hazaüzengetők körébe tartozni. Mint utóbb kiderült, a tisztességes hazafiak mellett és között ott is jelen voltak a kettős ügynökök, a KGB, a Moszad és CIA megbízottai, akik nemcsak hazát, de szívet is cseréltek, s még ahhoz is volt képük és bátorságuk, hogy 1989 után hazajöjjenek, mint mártírok és hősök.

Egy szó mint száz, aljas és undorító a magyar „elit” 1945 óta, a választó és választott nép sajátos szimbiózisa: ha kicsit megkaparjuk a hivatalos életrajzokat, rögtön kibuknak az elképesztő kapcsolatos, a felvett nevek mögötti valóságos múlt, és az a szemfényvesztés, mellyel az országrontók szabályosan elosztották magukat jobbra és balra, minden pártba és mozgalomba, hogy soha ne lehessen őket tetten érni, leleplezni, megbüntetni, vagy legalább kérdőre vonni.

Igen, kezdettől fogva ott voltak ők mindenhol, és sajnos most is ott vannak. Csak úgy lehet közéjük kerülni, ha a felvételt kérő áruló lesz, fogható ember, spicli, köztörvényes bűnöző. A politikai „elit” Magyarországon és a világ legtöbb országában örökletes, maffiaszerűen összefonódott nemzetközi szövetség tagja vagy bábfigurája. Ez a globális szövetség – mindegy, minek nevezzük! – automatikusan kilöki az okos, becsületes, egészségesen és felelősen gondolkodó embereket – itt elég, ha arra utalunk, kik ülnek az Európai Unió bábszervezeteiben, az odahaza felesleges emberek klubjaiban.

Tudom, csúnya és megbocsáthatatlan, mégis azt kell mondanom: ha én fiatal volnék, most elmennék innen, nem pusztán az elképesztően alacsony életszínvonal és a reménytelen jövő miatt, hanem mert ebben az egyre kiszolgáltatottabb kis országban még arra sincsen mód, hogy a fiatal legalább lemérje önmagát, mit tud, mire képes. Az önkiválasztott „elit” minden kiutat, menekülési lehetőséget lezárt itthon, az ostobák és azok gyermekei, unokái létrehozták a számukra megfelelő, tökéletes köztársaságot: a hülyék és gazemberek úgynevezett harmadik köztársaságát – ezt védelmezi Gy. F. és a többi gazdag idióta, a klientúra, a tanácsadók, filmesek, írók, újságírók, filozófusok, szakszervezetiek, kórházigazgatók és tábornagyok, akikre százezer éves börtönbüntetést kellene kiszabni – ha nem lennének a bírák is a vádlottak padján. Elmennék néhány évre, aztán persze hazajönnék, mert már két hét után is nagyon tud hiányozni a hazám, melyre oly nagyon szeretnék végre büszke lenni.

Már sokszor írtam e hasábokon is arról az emésztő gondról, hogy maga az emberiség is tanácstalan saját jövőjét illetően, s mintha kihaltak volna a valóban bölcs emberek is, akik valamilyen lehetséges utat mutatnának, valamilyen halvány kilátást egy tervezhető és élhető jövőre.

A világrend eddig megszokott, illetve eltűrt formációi sorra dőlnek meg, most éppen az észak-afrikai kemény diktatúrák omlanak össze, de ebben az eseménysorban is van valami tömény irracionalitás: hogyan lehetséges, hogy ezek a népek egyszerre döbbennek rá arra, hogy őket évtizedek óta kizsákmányolták, öldösték, semmibe vették? Hol volt idáig ezekben az országokban az ellenzék, az értelmiség, az egész „felépítmény”, és hol volt a „demokratikus” Nyugat, mely nemcsak eltűrte, de pénzelte is ezeket a diktatúrákat olajért és Izrael-barátságért cserébe?

Az élet (állítólag) döntések és választások sorozata, de a magyar élet egyik nagy tehertétele, hogy valódi döntésekre és választásokra mind az egyén, mind a közösség szempontjából nagyon ritkán adódik lehetőség. Az ország kicsinysége, szegénysége és védtelensége rányomja bélyegét minden magyarra, s akkor még nem is szóltam az egyén származásából (osztályhelyzetéből), anyagi lehetőségeiből, iskolázottságából fakadó, egyre leküzdhetetlenebb hátrányokról. A mai fiatalok többsége számára ugyanis alig vannak reálisan kitűzhető és elérhető célok, a tehetségek, vágyak, álmok sorra kihalnak az életben maradásért folytatott keserves küzdelemben.

A globalizmus lassan teljesen kiszorítja az egyén gondolkodásából a családi, nemzeti, vallási, hivatásrendi közösségek értéktudatát: ez a rettentő magány és céltalanság azért ijesztő, mert nemzedékek nőnek fel abban a téveszmében, hogy mindez a szabadság és a demokrácia ismérve.

Mint már annyiszor, most is kénytelen vagyok bevallani a szörnyű gondolatot: nem szeretnék most és főleg itt fiatal lenni. Remélem, csak az öregség csalódottsága és keserűsége beszél belőlem, s nem az életbölcsesség. Mert utóbbit nem szívesen hagynám örökül magam után. Az pedig majd csak odaát derül ki, kár volt-e a tisztességes szóért, vagy mégis volt-e valami értelme, akadt-e egyetlen lélek is, melyhez eljutott az üzenet.

Forrás: Karpatia, a gondolkodó magyarok lapja (2001. március)

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s