A történelem ismétli magát! Római – Európai Birodalom

picKívülrôl, a Római Birodalom az igéret földjének tünt: a vandáloknak és más barbároknak a Rajna és a Duna túloldalán.

Az évszázadok folyamán egy piciny kisebbségük képes volt átverekedni magát a természetes határon.

Korábbi bevándorlók, mint pl. a gallok, letelepedtek, és beintegrálódtak Róma multikultúrális és multivallásos olvasztótégelyébe, és néhányan sikerrel jártak.

De a lehetőség, hogy egy szép napon ez a szivárgás egy kezelhetetlen áradattá váljon, amit a túloldali népességi nyomás váltott ki, és ami elöntötte Európa legrégebbi és legnagyszerűbb birodalmát, szinte felfoghatatlan volt a rómaiak számára.
De a negyedik században a birodalom már kezdett szétesni, de csak kevesen fogták fel, hogy ez egy visszafordithatatlan folyamat.

Az észak afrikai területeket elhagyták, amiket a barbárok el is foglaltak. A hadsereget lenézték, és a legtöbb újonc vagy nem római volt, vagy pedig félig elrómaisodott barbár zsoldos volt. Cahill megjegyzi, hogy “Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik.”

A bevándorolni akaró barbárokat csőcseléknek tekintették, de ugyanakkor abevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.
406 telén a Rajna szilárdra fagyott, és a várakozó vandálok, alanok, és subeianok ezrei úgy léptek be Rómába, hogy meg sem állitották őket. 410-ben 800 év után először dúlták fel Rómát. Mindössze 23 évvel később 80 ezer vandál kelt át a Gibraltári Szoroson.
Róma nem külső, hanem belső gyengeségek miatt bukott, amik között az elsők között kell megemlíteni a cél, identitás, és az akaraterő az ellenállásra (stand up), akár katonailag, elvesztését.

Az okokról egész könyvtárakat írtak. Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: “A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet – elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat – bizalmat a társadalomban amiben az egyén él, hit a filozófiájában, és hit a törvényeiben.”

Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: “Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba, és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát. Hagyta, hogy a napi teendők feletti ellenőrzés kicsússzon az ujjai közül, mindenféle kűzdelem nélkül, egészen az elmúlásig.”

Érdemes megjegyezni, hogy a behatoló barbár hadseregek kicsik voltak a népességhez képest. Egyszerűen jobban voltak motiválva.
A Róma bukását követő világot igazából csak a “káoszként”, és a “sötétség világaként” lehet leírni. A kereskedelem, valuta, és a tanulás szinte megszünt.
A városok elnéptelenedtek, és a várható élettartam lecsökkent.

Róma városának a lakossága 100 ezerre csökkent a 6. században. Pár évszázaddal korábban elérte az egy milliót. Britanniában a lakosság 400 és 700 között a felére csökkent. Egyiptomban, Görögországban, és a Balkánon 1000 évre volt szükség, hogy elérjék a Római Birodalom alatti lakosság méretét.

Britanniában a Római Birodalom bukását követő két évszázadban a pénzverés és a pénz használata teljesen megszünt, és az összes kereskedelem barteren alapult. Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Róma bukása Európát 500 évvel vetette vissza.
Cahill a Római Birodalom utolsó napjait a mai amerikai/mexikói határ helyzetével hasonlítja össze: a határ egyik oldalán ott vannak az elszegényedett tömegek, akik megpróbálnak átjutni a túloldalra, ami az igéret földjének tűnik.

De ennél egy sokkal szembetűnőbb példát is fel lehetne hozni: Nyugat Európáét.

Miután fel kényszerült adni az észak afrikai gyarmatait, sikeresen beintegrálta az olyan bevándorlók első hullámát mint pl. az olaszok és portugálok, de utána minden bizonyíték ellenére abba a hiszembe esett, hogy a kelet európai és észak afrikai migránsok állandó hadát is korlátlanul lehet asszimilálni.

A saját civilizációjába vetett hitt elvesztése, a bűnözés növekedése, a multikultúrális társadalomba vetett eszement hit, az idegeneknek adott pénz abban a reményben hogy otthon maradnak, de ugyanakkor a már bennlévőbevándorlók legalizálása, a bevándorlókba vetett bizalom a hadseregben, szóval rengeteg a párhuzam a Római Birodalom utolsó évszázada, és a mai Európa között.
Ha a vandálok képesek voltak átküldeni 80 ezer embert a gibraltári szoroson, akkor miért vetjük el a lehetőséget, hogy ami ma egy kis érnek tűnik, az hirtelen áradattá válhat, amit az illegális bevándorlók ismételt legalizációja csak bátorít? Képzeljük el, ha egy észak afrikai diktátor hagyja, hogy a haditengerészeti flottáját az afrikai bevándorlók arra használják fel, hogy átkeljenek vele a Földközi Tengeren.

Hajlandóak lennének-e az európai határőrök rálőni olyan hajókra, amik tele vannak nőkkel és gyermekekkel, a nemzetközi sajtó szeme láttára? Valószínűleg (már) nem. Tehát az ér előbb utóbb áradattá duzzadhat.
Hogy fogja végezni Európa? Mint a Római Birodalom?

The Brussel Journal 2008. Február. 28

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s