A Migrációs játék határok nélkül című tragikomédia

Nem lehet tudni, mikor lennének elégedettek az Európai Unió önfelkent vezetői. Elegendő volna szerintük, ha a fél Közel- és Közép-Kelet útra kelne és ideköltözne Európába, vagy csak akkor dőlnének hátra elégedetten, ha egész Ázsia caklipakli hozzánk tenné át a székhelyét? Attól tartunk, ez utóbbi lenne számukra az igazán megnyugtató megoldás.

09_schulz_RTS-e1448700303912A hamisítatlan Európa-ellenes trojka, a Merkel–Juncker–Schulz válogatott belső hármas harmadik tagja mindenesetre újabb bizonyságát adta, hogy a Migrációs játék határok nélkül című tragikomédiát cseppet sem szánják holmi ízetlen tréfának. Nevezett nyilatkozatai egyben riasztó tanulságként szolgálnak arra, miért elengedhetetlen az érettségi, hogy valaki legalább egy középvezetői funkciót betölthessen. S ha az illetőt az Európai Parlament elnöki pulpitusára segítik, még ijesztőbb pszichopatologikus szimptómákat produkálhat.

Olyanokat, mint Martin Schulz, aki hiába rugaszkodott neki a matúrának fia­talabb esztendei óta.

A végzetes tudásdeficit olyan alkalmakkor ütközik ki extrém mértékben, amikor közszerepelnie kell. S miután ez megrögzött hóbortja, gyakran derül ki róla, hogy hiányosan iskolázott. Legutóbb az említett úr a Die Weltnek adott interjúban, majd sajtótájékoztatóján tette közszemlére nagyfokú műveletlenségről árulkodó nézeteit. Végeredményben azt ismétli papagájként, amit a lap hallani szeretne az európai nemzetállamok felszámolásáról. De ő továbbmegy az anarcholiberális demagógiában. Úgy szidalmaz: a nemzetállami széthúzó törekvések jelentik a veszélyt, ami különös nehézséget okoz a migránsválság kezelésében. Az éretlen egyén aggodalmát fejezte ki Európa egységével kapcsolatban is és kijelentette: már nem lehet minden tagállamra számítani a közös megoldások terén. Szerinte még egymillió menedékkérő elosztása és befogadása sem jelenthet gondot 28 tagállam számára. Figyelmeztetett, ha akár egyetlen tagország is csökkenteni akarja a befogadandók számát, az már komoly problémát fog okozni egész Európának.

Mi ellenben úgy látjuk, Herr Schulznak és társainak az okoz komoly problémát, hogy az emberek még mindig nem veszítették el az emlékezőtehetségüket, sem pedig a józan ítélőképességüket. És a jelek szerint nemcsak a menekült-, hanem a kötelező liberális butaságkvótát sem akarják elfogadni. Így tisztában vannak azzal, hogy a menekülteket segíteni morális kötelesség, ám a komfortosabb, kényelmesebb életet követelő bevándorlókat nem. S nem muszáj elhinni minden kóbor megélhetési migránsnak, netán terroristának, hogy menekült. Meg aztán, amíg az Európai Unió alapokmányait nem módosítják, addig nemzetállamok alkotják, mi több, az EU maga is az önálló, szuverén nemzetállamok közössége. Mit szólnának vajon az emberek, ha belépvén egy klubba, egyesületbe, egy idő után közölnék velük, hogy a tagok elveszítették nevüket, személyazonosságukat, mert a szervezet vezetősége úgy döntött, hogy az egységet ekként kívánják fenntartani? Aki pedig ragaszkodik saját identitásához, az súlyos büntetésben részesül, mert veszélyezteti szélsőséges nézeteivel a kollektívát.

De figyeljünk csak Herr Schulz szóhasználatára. Az EP szocialista elnöke már befogadandókról beszél, érzékeltetve, hogy ezeket be kell engedni, s ellátni, függetlenül attól, ki fiairól-borjairól van szó. De mi az, hogy menekültválság? Hát mégsem kell örülni annyira eszeveszetten a liberó-balos politikus szerint a migránsok erőszakos beáramlásának? Ejnye, micsoda unortodox, illiberális, emberi jogilag kifogásolható magatartás ez! Meg aztán, ha a nemzetállami törekvések olyan kárhoztatandóak Schulzék szerint, akkor legelsősorban saját országukat kell alaposan lehordaniuk. Ha egyszer minden intézkedés az ő kényelmüket, gazdaságuk érdekeit szolgálja azzal, hogy először kancellárnőjük hívta meg a bevándorlókat, aki máig nem hajlandó kimondani, hogy most már ne jöjjenek, s mint kiderült: szakmunka céljából édesgették be a zömében analfabéta tömegeket, akkor ez bizony önző nemzetállami akciónak minősül és kötelezettségszegési eljárás után kiált. Ha pedig igaz, hogy a buzgó germánok a határuk lezárását fontolgatják, akkor egyértelmű: a nacionalizmus uszályába szédültek. Régi mozgalmár áthallással: felütötte a fejét Berlinben a nacionalizmus melegágya. Az meg már csak marcipándísz a lejárt szavatosságú, tottyadt tortán, hogy évek óta nem képesek több mint egymillió migránsnak elbírálni a menedékkérelmét, illetve ügyéhez hozzá sem kezdtek. Vagyis nincs mese: rájuk kell verni a büntetést, hisz emberi jogi szempontból súlyosan kifogásolható cselekményeket követtek el. Nem ellenünk kell tehát kötelezettségszegési procedúrát indítani, amiért a kiutasítottaknak el kell hagyniuk Magyarországot, hanem a tulokcsökönyösségű ál-kereszténydemokrata EU-felszámolóbiztosnő kancellárolta Németország ellen.

A tények nem hazudnak: Martin Schulzék nagyon is szeretik a nemzetállamokat, feltéve, ha az német. Magyarán: az egész uniót tekintik saját nemzetük államának. Mint a nagy Oroszország kovácsolta frigy, egy szovjetnek becézett unió idején a moszkvai csúcsnacsalnyikok. Merkel korábbi példaképei.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s