Nincs. Más. Választásunk – Amerika háborúban áll?

image

A demokraták nem értik, hogy az emberek félnek. Trump igen.

Borbás Barna kollégám hívta fel rá a figyelmet, hogy Abu Bakr al-Baghdadi neve is szerepel a Time magazin szokásos „Év embere” listáján a nyolc lehetséges jelölt között. Ez teljesen indokolt: 2015-ben a híreket a közel-keleti háborúk, a terror, a migrációs krízis és az iszlamizmus témái uralták. Az elmúlt időszakban a szokásosnál is több terrortámadás történt: az orosz chartergép felrobbantása a Sínai-félsziget fölött, a rettenetes párizsi támadássorozat, a San Bernardino-i lövöldözés – és még több kisebb, vagy a világ kevésbé szem előtt lévő pontján elkövetett merénylet.

A választókat Amerikában is elsősorban a biztonság kérdése foglalkoztatja, nem a gazdaság vagy a demokrácia állapota, mint az év első felében még hinni lehetett. Nem véletlen, hogy a kampányát a szociális egyenlőtlenség problémájára felépítő, balos demokrata jelölt, Bernie Sanders gyakorlatilag zátonyra futott, mivel kiderült, hogy az embereket aktuálisan leginkább foglalkoztató kérdésekről nincs mondanivalója. Ezzel szemben jönnek fel a kemény kéz politikáját hirdető republikánusok, és közöttük is az éllovas Donald Trump, aki komikus megjelenésű, excentrikus milliárdosból megkerülhetetlen politikai tényezővé nőtte ki magát.

Ebben a helyzetben kellett volna Obama elnöknek megmutatnia, hogy érti a választók félelmeit, van koncepciója az Iszlám Állam legyőzésére és az elnökségéből hátralévő egy évben nem tétlenül kívánja szemlélni a fanatizmus tombolását.

Jellemző, hogy fél Amerika arra figyelt, képes-e az elnök túllépni saját ideológiai árnyékán, és az ovális irodából megtartott rendkívüli tévébeszédében kimondani az „iszlamista terror” szókapcsolatot. Nem volt rá képes. Ennek számtalan – önmagában méltányolható – oka van, de mégiscsak hordoz egy kódolt üzenetet, amit a választók jelentős része érzékel. Az elnök vonakodása azt a benyomást kelti, hogy nem akar a terror mélyebben rejlő, ideológiai okaival szembenézni. Obama ezzel a mondattal tette a legtöbb engedményt a közvéleménynek:

„Világos, hogy ők ketten [mármint a San Bernardino-i merénylők] végigmentek a radikalizáció sötét útján, magukévá tették az iszlám eltorzított értelmezését, amely háborúra szólít fel Amerika és a Nyugat ellen.”

Utána inkább csak azt hangsúlyozta, nincs azonnali gyógyír az Iszlám Állam jelentette bajra, és a legfontosabb, hogy az amerikaiak ne forduljanak muszlim honfitársaik ellen.

Hillary Clinton, a legesélyesebb demokrata jelölt már korábban elmagyarázta, hogy miért nem hajlandó használni a „radikális iszlám terrorizmus” fordulatot:

„Ez méltatlan lenne a rengeteg muszlimhoz, akik országunkban és szerte a világon élnek, és teljesen békés emberek”, továbbá azt a benyomást kelti, „mintha civilizációk összeütközése zajlana, ami valójában az ISIS egyik toborzó eszköze”.

Mit üzen ezzel szemben Trump?

Hogy ha megválasztják, egyetlen muszlim bevándorlót sem enged be Amerikába.

„A javaslatom talán nem politikailag korrekt, de ez nem érdekel”, teszi hozzá.

A reakciók kiszámíthatók: felháborodás, elítélés, méltatlankodás a világ minden tájáról. Trump pedig nem kér bocsánatot, nem von vissza semmit, hanem közli, az Egyesült Államok háborúban áll, és nincs más választása. Nincs más választásunk. Nincs. Más. Választásunk.

„Amit mondok, nem nagyon különbözik attól, amit Franklin Delano Roosevelt tett”, utal vissza a második világháború idején az amerikai japánokat internáló, köztiszteletben álló elnökre. És azért hozzáteszi, hogy internáló táborokat nem csinálna a muszlimoknak.

És ez az egy eset elég a Trump-jelenség vonzerejének megértéséhez. Obama finoman árnyalt fogalmazásának, magasan képzett egyetemi emberhez illő mondatainak Trump durva, hétköznapi logikát követő és egyszerű javaslata az antitézise.

A demokraták mintha nem érzékelnék, hogy az emberek hogyan dekódolhatják a vonakodásukat és a szemantikai óvatosságukat. Annyira rettegnek a muszlimellenes indulatok elszabadulásától, hogy közben nem veszik észre, a választók jelentős része mindebből nagyon egyszerű – bizonyos értelemben akár téves – tanulságokat szűr le: a demokraták „puhák”, nem akarják megvédeni Amerikát, félnek megbántani az iszlamistákat.

Trump viszont egyértelműen, világosan megmutatja: ő nem fél és nem gyenge. Lehet, hogy a konkrét javaslatai a probléma megoldására kidolgozatlanok, elhamarkodottak és valószínűleg tizedannyit tud az iszlám világról, mint Obama vagy Clinton, de képes erőt sugározni.

A mostani közvélemény-kutatási adatok alapján semmi esélye annak, hogy Trump választást nyerjen, és általánosságban bármilyen republikánus jelöltnek kisebb az esélye a győzelemre Hillary Clintonnál. Mégis:

Ha történik  – és ne történjen! – még két nagyobb merénylet, ezt a választást a demokraták elvesztik.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s