Itt tűnnek el az adómilliárdok: a bűn, ami felett szemet huny a világ

Ma a világkereskedelem több mint fele adóparadicsomokon keresztül bonyolódik. Két fotográfus annak bemutatására vállalkozott, hogy hogyan is fest az offshore világ  – az unásig ismételt pálmafás tengerpartokon túl.

Paolo Woods és Gabriele Galimberti ritkán látott, titkos világba vezeti a nézőt Delaware-től Jersey-ig, Szingapúrtól Panamáig, a brit Virgin-szigetektől a londoni City-ig, a Kajmán-szigetektől Luxemburgig és Hollandiáig.

Becslések szerint a világon összesen 32 trillió dollárt (vagyis 32 000 000 000 000 dollárt) tartanak adóparadicsomokban. (Ez az Egyesült Királyság GDP-jének 13-szorosa.)

Sok magánszemély menekíti offshore cégekbe hatalmas vagyonát, azonban egyre több nagyvállalat is ilyen módon csökkenti legálisan adóterheit ahelyett, hogy a forrásországban adózna.

A fotósok két évig járták az adóparadicsomokat. A fotóesszé alapvető erkölcsi kérdésekkel szembesít bennünket; többek között felveti a közösség és a magánszféra kapcsolatát, a vállalatok és az állam relációit, valamint a szegények és gazdagok közötti viszonyt.

A Jetpack Cayman cég alkalmazottja bemutatja ezt az új vízisportot, mely a Kajmán-szigeteken érhető el. Harminc perc 359 dollárba (kb. 100 000 forint) kerül. „AJetpack Cayman nulla gravitációt jelent, a Kajmán-szigetek pedig nulla adót: tökéletes helyen vagyunk” – véli Mike Thalasinos, a cég tulajdonosa

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

Nicholas Shaxsonnak, az offshore-téma egyik legelismertebb szakértőjének írása olvasható a képek alatt, ezzel is segítve az olvasót, hogy jobban megértse az adóparadicsomok működését, s az is kiderül, hogy mindannyian mélyen érintettek vagyunk benne.

A kutatómunkából könyv is készült The Heavens: Annual Report (magyarul A paradicsom: Éves jelentés) címmel. A fotósok pár perc alatt a The Heavens nevű kft-t is bejegyeztették Delware-ben. Így cégük ugyanazon a címen székel mint az Apple, a Bank of America, a Coca-Cola, a General Electric, a Google és a Wal-Mart – 280 000 másik társasággal együtt.

Richard J. Geisenberger az állami adminsztrációs ügyekért felelös miniszterhelyettes Delware-ben. A keleti parti államban pár percet vesz igénybe a cégbejegyzés, mely célra a hivatal hétfőtől csütörtökig éjfélig tart nyitva. Naponta több mint 5000 új vállalat születik itt. Az USA-ban működő nyilvános részvénytársaságoknak több mint a felét Delware-ben jegyezték be

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Kilátás egy előkelő kaszinó medencéjéből a Trump Ocean Club 66. elemetéről Panamában. A többnyire sötét felhőkarcolók jelzik, hogy az ország bejegyzett cégeinek nagy része a pénzmosás miatt van jelen

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Tony Reynard (jobbra) és Christian Pauli a Singapore Freeport egyik legjobban őrzött széfjében. Tony Reynard a Singapore Freeport elnöke, míg Christian Pauli ügyvezető igazgató a Fine Art Logistics-nél, melynek Szingapúron kívül Genfben, Monacóban és Luxemburgban vannak még trezorjai. Svájci üzletemberek tervezték, kivitelezték és finanszírozták a Singapore Freeportot, mely a világ egyik legbiztonságosabb trezorja. Több milliárd dollárt őriznek itt művészeti alkotásokban, aranyban és készpénzben

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Fiona Wolf, London egyik városrészének, a City-nek a főpolgármestere rezidenciáján, a Mansion House-ban. A City ma a világ egyik legnagyobb üzleti és pénzügyi központja. A City lakossága megközelítőleg 8000 fő, de több mint 400 000 embert alkalmaznak itt, többségében a pénzügyi szektorban. Úgy is ismerik, mint a világon a leggazdagabb négyzetmérföld, melyet a „lord mayor” vezet, ami nem összekeverendő pozíció a „mayor of London”-nal, mely utóbbi az egész várost irányító polgármesterre utal. A lord mayort „megbízható szóvivőjének tartja a City üzleti és pénzügyi világa”

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

A 25 éves Kandra Powery a Kajmán-szigetek legnagyobb területű tagján él három gyermekével. A virágzó szigetcsoport az egy főre eső GDP alapján az amerikai kontinens negyedik leggazdagabb országa, azonban sok állampolgára él szegénységben

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Úszómedence az 57. emeleten, háttérben Szingapúr üzleti negyede

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

A C5 szerverszobája a La Manche-csatornában Franciaországtól látótávolságnyira fekvő Csatorna-szigetek egyik tagján. A cég nagy kapacitású csúcsszervert biztosít a szomszédos szigeten székelő online játékokat kínáló vállalatoknak. Ezeken a szervereken keresztül bonyolítják a legnagyobb internetes szerencsejáték forgalmat a világon

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Amellett, hogy a világ egyik legnagyobb offshore központja, a Kajmán-szigetek népszerű turista célpont is. A nyugati nyugdíjasok pénztárcáinak könnyen megfizethető karibi utak gyakran tesznek erre kitérőt, népszerűek az egynapos, korlátlan italfogyasztást tartalmazó kalózutak, melyeken jamaicai bevándorlók játszák a kalózokat

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

A Kajmán-szigetek a világ 5. legnagyobb üzleti központjának számít. Az országban kétszer annyi cég van mint a lakosok száma. Sok társaság irodával nem, csak postafiókkal rendelkezik

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Angola fővárosától, Luandától délre fekszik a Mangais golfpálya. Luanda a megélhetési indexek alapján a világ egyik legdrágább városa. Pedig a népesség kétharmada kevesebb mint napi két dollárból él, s évente 150000 öt év alatti gyermek veszíti életét valamilyen szegénységgel összefüggő betegség miatt. Angola exportjának 98%-át az olaj és a gyémánt teszi ki. Két kutató, James Boyce és Leonce Ndikumana kimutatta, hogy 1970 és 2010 között 80 milliárd dollárnyi tőke áramlott ki az országból, melynek legnagyobb része adóparadicsomokban kötött ki

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Neil M. Smith, a brit Virgin-szigetek pénzügyminisztere irodájában. Az ország az egyik legjelentősebb offshore-központ a világon, több mint 800000 cég van itt bejegyezve, míg a lakosok száma becslések alapján nem éri el a 30000 főt

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Bono és zenekara, a U2 sokmilliós üzletüknek nagyrészét Amsterdamba vitték, hogy ne Írországban kelljen adózniuk. Hollandiában a szerzői jogokból származó bevétel után szinte nulla adót kell fizetni. Bono régóta szószólója olyan kampányoknak, melyek a harmadik világ adósságainak enyhítését propagálják, illetve felhívják a figyelmet az éhező afrikai országokra. A Publish What You Pay egy társadalmi szervezet, mely az olajipar pénzügyi átláthatóságáért küzd. Egy jelentésük szerint a legnagyobb energia- és bányavállalatok, mint pl. a Shell vagy a BP leányvállalatai „titkosan” működnek, könyvelési adataik nem nyilvánosak. A beszámoló szerint Hollandia az Afrikában működő nyersanyag kitermelő cégek második kedvenc otthona

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Diákok eladási technikákat tanulnak a hongkongi székhelyű GEO pénzügyi tanácsadó képzésén. Francis Lun, a vállalat vezetője szerint „Hongkongba pénzt markolni jönnek az emberek. Itt minden a szerencsejátékról szól. Meg kell tanulnod a pénzzel játszani, ha túl akarsz élni Hongkongban.”

Fotó: Paolo Woods és Gabriele Galimberti

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s