Őszinte véleményt írt az amerikai muszlim nő, el kellett tűnnie

Két nyílt levél is bekerült az internet információkkal túlárasztott világába. Mind a kettőt az iszlám radikalizmus, a terror, az elsőt a párizsi, a másodikat a san bernardinói vérengzés ihlette. A sávok azonban túl – vagy éppen nem elég – szélesek ahhoz, hogy ez a két levélnek legalább az egyike – persze jobb lenne, ha mindkettő – eljusson célközönségéhez. Ebben segítünk most.

Henri Boulad: Az iszlám gondban van

Sorrendben elsőként Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita szerzetes levele jelent meg, röviddel Párizs után. A címe: „Az igazság órája – komoly levél a nyitott, mérsékelt és liberális muzulmánok számára.” A levél fordítását a Válasz.hu jelentette meg november 26-án.

Boulad felszólítja a muszlimokat, akik között él, hogy ne próbálják mentegetni az iszlámot az alól, ami történt. Hagyjanak fel annak a jól ismert refrén ismételgetésével, amit az iszlamisták által a világban elkövetett borzalmak után egyre hajtogatnak: „Mindennek semmi köze az iszlámhoz”. Ne hangsúlyozzák, hogy a muzulmán és az szélsőséges nem ugyanaz, mert ezzel elegánsan felmentik az iszlámot az iszlám nevében elkövetett, ismétlődő erőszakcselekmények alól. „Ütött az ‘igazság órája’. Ideje felismerni, hogy az iszlám gondban van.” Henri Boulad pontosan meg is fogalmazza, hogy a probléma gyökere magában az iszlámban rejlik. A muzulmánok mindig hajlamosak voltak arra, hogy bűnbakot találjanak, s a hibát másban, ne önmagukban keressék.(…)

A vallási szövegek gyilkosságra és erőszakra szólítanak fel

„Némi kutatással a muszlimok rájöhetnek arra, hogy az ok vallásuk alapító szövegeiben rejlik – Korán, Sunna, Hadith –, melyekben szerepelnek felhívások az intoleranciára, gyilkosságra és erőszakra. Ezeket a szövegeket még ma is tanítják az Azharon, a szunnita iszlám legmagasabb szintű felsőfokú oktatási intézményében, ahol a prédikátorok és ulémák, vallástudósok képzése folyik. Ezek a gyakran lázító tanok a pénteki prédikációkon keresztül eljutnak az egyszerű emberekhez, és a tankönyvek által az iskolás gyerekekhez is” – írja Boulad. (…)

A szabad gondolkodás ajtaja zárva van

A X. század felé az iszlámnak lehetősége adódott, hogy válasszon a misztikus, mérsékelt és nyitott, mekkai út, valamint az erőszakos, hódító, medinai között. Sajnos az utóbbi mellett döntött, és a mekkai helyett a medinai szövegeket választotta a híres An nâsékh wal mansoukh „visszavonható és visszavont” doktrinában. (…)

„Annak elkerülésére, hogy bárki visszatérjen ehhez a döntéshez, a kor hittudósai deklarálták, hogy ‘az ijtihad (iszlám szakkifejezés a független, szabad gondolkodás kifejezésére – A fordító) ajtaja’ ezentúl zárva van, ami azt jelenti, hogy örökre meg van tiltva minden próbálkozás a kritikai gondolkodásra, amely megkérdőjelezhetne egy ilyen döntést. A történelem során az iszlámnak a reformjára tett számos kísérlet mindegyike beleütközött ebbe a megváltozhatatlannak és visszafordíthatatlannak tartott dekrétumba.” (…)

„A katolikus egyház ugyanezen a válságon ment keresztül, de sikerült kikeveredni belőle a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően. Éppen ideje, hogy az iszlám is megtegye ezt a lépést, és hasonló aggiornamentót, megújulást éljen meg.”

Simi Rahman: „Hogyan különböztetsz meg egy radikális muszlimot egy mérsékelt, békeszerető muszlimtól?”

Simi Rahman egy kaliforniai Pasadenában (Kalifornia) praktizáló gyermekorvos. A Facebook oldalán tett közzé egy nyílt levelet, amelyben személyes példáján át mesélte el az iszlám alapvető problémáját, amely pontról pontra összecseng Henri Boulad szavaival. Levele elején – a a teljes szöveget a Mandiner jelentette meg – felteszi a kérdést, miszerint „Hogyan különböztetsz meg egy radikális muszlimot egy mérsékelt, békeszerető muszlimtól?” A válasz nem meglepő, mégis elgondolkodtató: sehogy. A doktornő szerint amíg az illető nem húzza meg a ravaszt, nincs különbség egy mérsékelt és egy dzsihadista között. A San Bernadino-lövöldözés női tettese ott élt a kaliforniaiak között, feltűnés nélkül, normálisan, épp csak megtapasztalva az anyaságot, biztonságos közösségben élve − mégis radikalizálódott. „Olyanok, mint egy rúd dinamit, ami arra vár, hogy begyújtsák. A TNT már benne van.” (…)

Nem találnak megoldást, mert lehetetlen

Simi Rahman évekig járt amerikai muszlim közösségekbe, ahol hozzá hasonló jól képzett emberekkel is találkozott, akikkel ugyanazokat a kérdéseket tették fel maguknak. „A hitükhöz fordultak a válaszokért. És igen, voltak próbálkozások az iszlám modernizálására, de azok csak felületesek voltak. Nem tudtuk megcsinálni. Nem tudtuk, mert van egy logikai dilemma az iszlám legmélyén. Miszerint a Korán Isten végső szava, ami tökéletes és megváltoztathatatlan. És még ennek felvetése is istenkáromlást és hitehagyást jelent.” A doktornő úgy látja, mérsékelt muszlimnak lenni ma olyan, mintha lábbilincsben kellene versenyt futni: valójában hátrányos helyzetet jelent. (…)

Amerikában rosszabb a helyzet, mint a Közel-Keleten

Az amerikai muszlim közösségekben viszont azt látja, hogy a gyerekeket olyan „tiszta”, kontextusok nélküli muszlim identitásra nevelik, amihez képest az ő gyerekkorában egy közel-keleti muszlim országban sokkal lazább volt a környezet. „A vallást a maga helyén tartottuk, valamikor az iskola, a foci és rajzfilmek után jött annak az ideje.” Rahman szerint viszont az amerikai muszlim közösségekben „nincsenek nagymamák, akik bölcsen elmondják, a Korán melyik része fölött kell szemet hunyni; nincsenek idősebb unokatestvérek, akik kihagyják a pénteki imát, hogy ehelyett a haverjaikkal hülyüljenek. Ó, nem.” Egy sötét magjára összesűrített, lepárolt iszlám született Rahman szerint. (…)

A tizenévesek lázadásától az Iszlám Államig

Simi Rahman úgy látja: ez az új iszlám találkozik a muszlim tizenéves lázadó kedvével, akik így aztán a kevésbé vallásos szüleik ellen fordulnak, alacsonyabb rendűnek és rossz muszlimoknak tartva őket.(…)

„Az európai és amerikai lányok, akik Szíriába mentek, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz, a többi tizenéveshez hasonlóan identitást kerestek; valamit, amivel megkülönböztethetik magukat a szüleiktől; egy különleges identitást, a lázadás és a kaland élményét. Nem randizhatnak, nem ihatnak és nem táncolhatnak, hát marad nekik a Daesh”.

Ő meghozta a döntést

A saját hitével mély konfliktusba kerülő Simi Rahman végül abbahagyta az imádkozást és már nem érzi magát emiatt bűnösnek. Alkoholt fogyaszt, hétköznapi ruhákat visel. És sertéshúst is eszik. (…)

Simi Rahman most már jobban megérti az emberiséget, a filozófiát, a történelmet, az emberi természetet – és magát a vallást is. (…)

Simi Rahman így fejezi be a sorait: „Ki kell jönnünk a sötétből a fénybe. Mert semelyikünk sincs már biztonságban. És a régi kötelékek sem fognak összetartani, mielőtt egy olyan mészárlás veszi kezdetét, amiért csakis magunkat tarthatjuk majd felelősnek”.

Sajnos, egyelőre ő nincs biztonságban

A bátor muszlim nő megírta és a köz kincsévé tette tapasztalatait, véleményét, mert félti a muszlim világot. Szívesen belinkelnénk Facebook oldalát is, hogy eredetiben is elolvashassák levelét, de már nem lehet. Eltűnt. A jelen helyzetben sajnos nem tudunk másra gondolni, mint hogy nem csak elismerő kommentek jelentek meg sorai alatt, hanem súlyos fenyegetések is. Gondolatait tovább viszi a média, és reméljük, ő jól van.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s