Meddig rágalmazhatja Fischer Iván munkahelyét (Magyarországot) évi 1,5 milliárdért?

„Nekünk most minden segélyre szükségünk van. Mindenre, ami csak a túlélést lehetővé teszi”, mondja Fischer Iván, „mivel a magyar politikusok kulturális bűnözők. Az én országom tele van gyűlölködéssel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugsággal; ezt a nagy zenekart meg sem érdemli”.

(Stephans Moens tudósít a Budapesti Fesztiválzenekarról a flamand De Morgen című napilap 2000. november 7-i számában)

Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter republikánus nyomásra közzétette magánszerverén tárolt hivatalos emailjeit. A 63 452 levélből a valasz.hu december 3-án bemutatta azt, amelyet Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar karmestere 2011. június 28-án írt Vernon Jordannak, Bill Clinton volt tanácsadójának, a Clinton házaspár közeli barátjának. Fischer ebben arra kérdi Jordan barátját, figyelmeztesse a budapesti útja előtt álló külügyminisztert, nehogy látogatását az Orbán-kormány saját céljára felhasználja, és így kínos helyzetbe kerüljön, hiszen Magyarországon a kormány szétveri a demokráciát. Fischer ezután eláztatja Kounalakis akkori budapesti amerikai nagykövetet, mint aki „túlságosan közel áll” Orbánhoz és így nem tájékoztathatja Hillaryt a demokrácia ellen Magyarországon leselkedő valódi veszélyekről. Végül felajánlja segítségét, hogy mindig rendelkezésre áll segíteni és információkkal szolgálni.

A levelet amelyet Cheryl D. Mills kabinetfőnök és Huma Abedin külügyminiszteri tanácsadó közvetítése révén Clintonné „hasznosított” Budapesten mind akkor, amikor ellenzéki politikusokkal és civil szervezetekkel találkozott, mind pedig a magyar kormányt nyilvánosan bíráló nyilatkozatai alkalmával.

A valasz.hu portál tényfeltárása óriási visszhangot váltott ki. Mint várható volt, a jobboldali sajtóban óriási felháborodást keltett, míg a balliberális sajtó Fischer mellé ugorva „véleményszabadságot”, demokráciát és az ilyenkor szokásos szólamokat hozta fel. A botrány még ma sem ült el: reggel a Lánchíd Rádió foglalkozott az üggyel.

A visszhangokból azonban kimaradt két dolog.

Az egyik egy emlékeztető. Mégpedig arra, hogy Clintont 2011 júniusi budapesti útja előtt Ara-Kovács Attila, Dalos György, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Kenedi János, Konrád György, Magyar Bálint, Mécsi Imre, Radnóti Sándor, Rajk László és Tamás Gáspár Miklós június 26-i keltezéssel Fischeréhez hasonló hangú levelet küldött számára. A felsoroltak teljesen véletlenül a választók demokratikus akaratából a történelem pöcegödrébe lökött SZDSZ központi figurái voltak.

A másik dolog ennél jóval fontosabb.

Egyetlen jobboldali sajtóorgánum nem tette fel a logikus kérdést: meddig tűri a kormány és a budapesti városvezetés, hogy Fischert továbbra is világhírű zenekara élén tartsák és adófizetői pénzből évi 1,4 milliárd forinttal dotálják? Melyből csupán 60 milliót (a dotáció 4,3 %-át) fizették be az államnak bérjárulék formájában, mint ahogyan az a „Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány közhasznú egyszerűsített éves beszámoló és független könyvvizsgálói jelentés 2014. december 31”-i nyilvános kimutatásában olvasható. És amelyből kiderül, hogy a zenekari tagok nagyon nagy részét számlás fizetésre kényszerítik, hogy elkerüljék a közterhek befizetését, azaz azt, hogy az állam bérjárulék formájában ezt megkapja. Ami egyébként mintegy 19 % terhet jelentene, ha a kifizetés a jogszabályoknak megfelelően történne.

Tehát a lényegi kérdés: meddig árulhatja külföldön Fischer Iván munkahelyét (Magyarországot) közpénzen, azaz miért nem váltják őt le a számára a majd’ másfél milliárd közpénzt eljuttatók? Van erre még egy példa a világon?

Meddig fizetne Szaúd-Arábia egy karmestert, aki azzal foglalkozik, hogy külföldi médiumukban elítéli országa nyilvános lefejezéseit vagy egy izraeli karmestert, aki a palesztinok megszállását és módszeres irtását kifogásolja ugyanott? Melyek tények, szemben Fischer vádjaival.

Akik őt állásukban tartják, nem hivatkozhatnak arra, hogy mindezt nem tudták. Megismétlem a mottóban olvasható szöveget a De Morgen belga lap 2000. november 7-i (!) számából:

„Nekünk most minden segélyre szükségünk van. Mindenre, ami csak a túlélést lehetővé teszi”, mondja Fischer Iván, „mivel a magyar politikusok kulturális bűnözők. Az én országom tele van gyűlölködéssel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugsággal; ezt a nagy zenekart meg sem érdemli”.

Ugyanezt Fischer belföldön is hangoztatta. 2000 március 29-én a Magyar Hírlap így idézte Fischer Iván zeneigazgató sajtótájékoztatóján elmondott „búcsúszavait”: „ez a gyűlölettel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugságokkal teli ország nem érdemli meg ezt a nagyszerű zenekart”.

Fischernek sajnos nem sikerült hatékonyan búcsút vennie.

Rágalomhadjáratát busás kormányzati és önkormányzati (adófizetői) támogatással azóta is folytatja.

Operaszerzőként is politizál. Vörös tehén névvel írt darabot a tiszaeszlári vérvádról. Ezt a New York Times 2013. október 20-i számában e címmel ismertette: „Opera veszi fel a harcot a magyarországi növekvő antiszemitizmusa ellen”. A hosszú cikk őt Schiff András zongoristával és Alföldi Róbert rendezővel együtt az Orbán-rezsimmel szemben felkelő hősökként méltatja.

A Magyar Nemzet színikritikusa a lap portáljának 2013. október 18-i kiadásában így írt a Vörös tehénről: „amíg a zsidó hagyományokat méltóságteljesen, komoly háttértanulmányokat folytatva jeleníti meg, a helyi haszid dallamvilágot megidézve, addig a magyar zenei elemek parodisztikusak, gúnyosak, kalotaszegi és mezőségi muzsika szól nyírségi helyett. Itt már nincs meg az eredetiségre törekvés, az előadás pedig kifejezetten ironizáló, mintha a magyar népzene-néptánc az antiszemitizmus egyik kifejezőeszköze volna.”

De Fischernek a pénz soha nem elég. Bő egy hónappal korábban a svájci vezető lapban, a Neue Zürcher Zeitung szeptember 6-i számában arról panaszkodott, hogy nem kap elég állami támogatást. „De túlélünk”, biztosította Fischer a svájci nyilvánosságot, miközben itt is a súlyos magyarországi antiszemitizmusról és nacionalizmusról panaszkodott.

Fischer újabban a menekültkérdésre vetette rá magát, mint megtudjuk német lapokból is. Alapítványt hozott létre, teherautót vett, hogy „ellássa az átutazó menekülteket”, miközben élesen bírálja a magyar migránspolitikát.

Most már csak egy kérdés merül fel: a kormány és Budapest vezetése leváltja-e a zenekar dirigensét vagy netán, homlokegyenest ellenkezőleg, szándékában áll megkétszerezni fizetését és megnövelni a Fischer által számlázási alapon szétosztásra kerülő másfél milliárdot?

Remélem, annyi demokrácia van, hogy ez a kérdés feltehető a jobboldali sajtóban is.

Forrás: Meddig rágalmazhatja Fischer Iván munkahelyét (Magyarországot) évi 1,5 milliárdért?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s