Mónus József a novemberi elismerések sűrűjében

Egy hónap alatt három rendkívüli kitüntetésben részesült a Farkas. November 14-én a Geszterédi Aranyszablya Társaság tiszteletbeli tagjának választották, 20-án Hajdú-Bihar megye önkormányzati közgyűlése a megye napján Kovács Pál-díjjal tüntette ki Nyíradonyban, 27-én pedig a Magyar Művészetért Díjrendszer Ex Libris Díját vehette át Budapesten. Ennek kapcsán beszélgettünk.

– Vége az idei versenysorozatának, világrekordokkal emlékezetessé tett esztendő volt ez is. És most, végignézve a novemberi elismeréseit, arra volnánk kíváncsiak, milyen érzések kelnek életre fel ilyenkor Önben, amikor nemcsak ad a nemzetének, hanem kap is tőle? – Azt gondolom, hogy én folyamatosan kaptam a hazámtól. Kaptam az elképesztő számú egyszerű emberektől, akik megtiszteltek gondolataikkal, vágyaikkal, a közös tudatukkal, hogy menjek és harcoljak tovább. Én nagyon boldog vagyok, hogy egy országért, a múlt tiszteletéért harcolhatok íjaimmal és nyilaimmal úgy, hogy közben visszajelzéseiken keresztül érzem a számtalan boldog és baráti ember jelenlétét körülöttem. Érzem őket az utcán, a leveleikben, összességében szinte mindenhol már. Ha pedig ezek az emberek megérzik, és rájönnek, hogy voltaképp az ő harcuk is ugyanez, akkor az úton együtt megyünk tovább. Azon az úton, amin valaha, 2008-ban a Farkas egyedül indult el. Ezek az emberek teljes mértékben tudják, hogy nem magamért harcolok, tudják, hogy voltaképp közösen, ugyanazért harcolunk.
– Ebben a megtisztelő légkörben pedig mit jelentenek a kitüntetések?
– Ezen díjak nagyságát vagy értékét számomra a következők jelentik: vannak döntéshozó emberek, akik egy-egy széles emberkör nézetére rálátással próbálják, de végül is általában szubjektív érzésükre hallgatva hozzák meg javaslataikat, majd végül döntésüket. Már az nagy tiszteletet jelent számomra, hogy vannak, akik felvetik nevemet mint lehetséges arra érdemesét, a magyarság hírvivéséért küzdő embert, majd adott esetben döntést is hoznak ezen jellegű díj odaítélésére.
A második érték számomra maga a díjátadó eseménye. Ezen díjátadók óriási előnye számomra, hogy sok emberrel hirtelen, de közvetlen kapcsolat alakul ki közöttünk. Megszólíthatóvá válnak általam a magyarságuknál fogva is. Itt módom van hozzájuk szólni és megmutatni a zárt világomat. Módom van a múlt világára támaszkodva a jelenben megszólítani őket, ott és akkor. Módom van a légkört egy nemes cél érdekében, a magyarság érdekében megeleveníteni, szinte látható képpé alakítanom mondanivalómmal.
Ezen alkalmakkor széles társadalmi területen élő emberek képviselik magukat, családjukat, munkahelyüket, barátaikat, tehát a társadalmat is valamilyen szinten. Ezen eseményeknek rangját alapvetően ezek az a dolgok emelik a magasságokba számomra.
Azaz nemcsak maga a díj, hanem a díjon keresztül vezető út az emberekhez is megtisztelő. Így számtalan olyan emberrel ismerkedek meg közvetlenül vagy közvetve, akikkel érdek nélküli viszonyban állok. De mégis van egy érdekviszony adott emberekkel, akiknek a száma kimondhatatlanul nagy. Ez az érdekviszonyunk a magyarság tisztelete. A nemzeti múlt tisztelete. Ez kapcsol össze bennünket. Ez a nagy érték számomra, hogy itt is rátalálhatok emberekre, akik hiszik és tisztelik a múltunkat, és bíznak a jövőben. Ezért örülnek, hogy vannak emberek, mint most én, akik felemelik a magyar zászlót a dobogón állva a győztes jogán. Ez az érzés kell nekem, és kell nekik is. Ez elképesztően nagy erőt ad számomra.
Azaz oda-vissza rá kell jöjjünk, hogy a mi nemzetünk nagyon sokrétű, igyekvő és erős hitű, múltjának tisztelője minden más egyéb emberi tulajdonságai mellett.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen vagy olyan díjon keresztül is kapcsolatba kerülhettem minél több emberrel, és elmondhatom harcaimat, hogy érezze mindenki: megyünk tovább, együtt, közösen, vállvetve.
A csüggedést, a fáradságot el kell tolnunk magunktól, mert azt gondolom, egyre inkább erősnek kell maradnunk. Túl kell lépni a nehézségeken, fel kell emelkedni a kicsinyességeken, az önzésen.
A sólyomnak el lehet venni a szabadságát, de a hitét nem lehet kalitkába zárni.
A magyar zászlónak lobogni kell tovább, büszkén, töretlenül!
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s