Úgy húznak le a neten, hogy észre sem vesszük

a232091083aecb3f322d018678496f6f9b810feaMesés és könnyű devizajövedelemmel kecsegtetnek, miközben akár a brókerlét illúzióját is biztosítják az olyan az online portálok, melyeken pénzügyi termékekkel kereskedhetnek a látogatók. Bár a használatból eredő legtöbb kockázatra felhívják a hobbikereskedők figyelmét, számos olyan titkolt körülmény akad, ami miatt eleshetünk a pénzünktől. A jegybank szakembere tanulmányában azokra a piaci sajátosságokra hívja fel a figyelmet, amiket már nem szoktak az emberek orrára kötni.

 

Az internet és a technológia fejlődése hozta be a nappalikba a származékos ügyletekkel kapcsolatos közvetlen kereskedelem lehetőségét, melyek közül a legnépszerűbbek az úgynevezett tőkeáttétes deviza- és különbözeti ügyletek (CFD – Contract for difference). Előbbi értelemszerűen az egyes pénznemek árfolyamváltozásán alapul, míg utóbbi kissé hasonló elven működik, mint a sportfogadás. Leegyszerűsítve, a CFD ügylet során az ügyfél és bróker megállapodnak abban, hogy egy bizonyos jószág nyitó és záró értéke (pozíciója) közti különbséget egymás között rendezik, ugyanakkor maga a termék nem kerül egyikük birtokába sem. Az előbbi példával élve úgy is mondhatnánk, hogy az ügyfél – anélkül, hogy befektetne a tét tárgyába – fogad arra, hogy egy bizonyos termék jól – vagy rosszul – teljesít, és ha igaza van, a brókercég fizet, ha nincs, akkor az ügyfél fizet.

Az ilyen származékos ügyletek szabályaiból fakadó kockázatokról már most is széleskörűen tájékozódhatnak az érdeklődők, azonban az ezeket üzemeltető cégek működéséből és az általuk kötött háttér-megállapodásokból eredő rizikófaktorok már sokkal kevésbé ismertek, ezeket szedte össze a pénzügyi felügyeletet is ellátó Magyar Nemzeti Bank szakembere, Kozma László egy tanulmányban.

Hol is van a pénzünk?

Amikor regisztrálunk egy származékos ügyletekkel kereskedő oldalon, akkor egy befektetési szolgáltató ügyfelei leszünk. Ennek a szolgáltatónak az oldalát kell meglátogatnunk, amikor kereskedni szeretnénk, és látszólag senki másnak nincs is köze ehhez az egészhez. Ugyanakkor a legtöbb esetben a befektetési szolgáltatók nem végezhetnek olyan számlavezetési és pénzügyi tevékenységet (pl. devizakereskedelem), mint amilyeneket kínálnak, így nekik is szerződniük kell egy harmadik féllel, aki viszont megteheti ezt.

A befektetési szolgáltató és ez a harmadik fél egy úgynevezett „white label” szerződést kötnek, ami lehetővé teszi a szolgáltató részére, hogy saját nevük alatt kínálják az online megbízások végrehajtásának ígéretét, miközben azt valójában a harmadik fél végzi el, a szolgáltató csak továbbítja a megbízásokat.

Az igazi csavar abban van, hogy így az ügyfelek és a szolgáltatást ténylegesen bonyolító harmadik fél nem állnak jogi kapcsolatban, az ügyfelek egyéni számláit pedig a szolgáltató egyetlen, összesített számlájának alegységeiként vezetik.

Mi fizethetjük mások cechét

A fent részletezett gyakorlat egyben azt is jelenti, hogy bár a megrendeléseket végrehajtó harmadik fél pontosan látja, hogy a szolgáltató melyik ügyfele volt nyereséges, és melyik veszteséges, mindenkit egyetlen, a szolgáltató nevén lévő számla részeként kezelnek. Vagyis bizonyos szélsőséges piaci esetekben, amikor váratlanul nagyobb veszteségek keletkeznek – ilyen volt például az év elején a svájci frank „ámokfutása” –, nem fizetik ki a nyertesek pénzét egészen addig, amíg a szolgáltató nem rendezi a vesztesek tartozását. Ha a szolgáltató nem tudja ezt megtenni, akkor mindenki szaladhat a pénze után.

Semmi sincs ingyen

Az online brókerek egyik leggyakoribb marketingfogása, hogy a tőzsdei részvénykereskedéssel ellentétben – ahol brókeri jutalékot kell fizetni –, költségmentesnek tüntetik fel internetes devizakereskedelmi termékeiket. A valóságban a szolgáltatást végrehajtó harmadik fél és a brókercég a vételi és az eladási árfolyamok meghatározásával, azok különbözetén keresztül szerzik bevételüket.

A jegybank szakembere szerint külön figyelmet érdemel a devizakereskedelemben a különböző üzleti modellekből eredő érdekeltségi rendszerek hiányos feltérképezése is. Az ilyen ügyletek kereskedelmének két legelterjedtebb gyakorlata az úgynevezett dealing desk és non-dealing desk modellek. Előbbi esetében a brókercég saját maga vállal kockázatot az ügyféllel szemben, vagyis az ügyfél nyeresége egyben a brókercég vesztesége, és fordítva.

A non-dealing desk brókercég ezzel szemben továbbítja az ügyletet az azt lebonyolító harmadik fél felé, vagyis gyakorlatilag semleges annak kimenetelét illetően, jövedelme pedig kizárólag az árfolyamok különbözetéből származik. Míg előbbi magában az ügyletben is érdekelt, addig utóbbinak mindössze az számít, hogy minél nagyobb legyen a forgalom, az már mindegy, hogy ki veszít.

Az ilyen viszonyok feltárása az MNB munkatársa szerint már csak azért is fontos lenne, mert nélküle rejtve maradhatnak az ügyfeleket hátrányosan érintő esetleges érdekütközések. Magyarra lefordítva, előállhat az, hogy az egyik „játékos” úgy befolyásolhatja a nyereséget vagy a veszteséget meghatározó tényezőket, hogy arról a másiknak fogalma sincs. A mondás azt tartja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze – az pedig már egyéni értelmezés kérdése, hogy egy anyagilag motivált pénzintézetet acélosabb erkölcsűnek tartunk-e, mint az egyházi történetek magasztosult hőseit.

Az engedély és a magyar termék igenis fontos lehet

Az egyik leggyakrabban figyelmen kívül hagyott kockázat az online brókercégek tevékenységi engedélyének hiánya – áll a tanulmányban. Az így működő szervezetek nem tartoznak hatósági szabályozás alá, így nem kell megfelelniük olyan alapvető, befektetőket védő szabályoknak, mint például az ügyfél pénzeszközeinek védelme, az érthető tájékoztatás, a kockázatok ismertetése, a szakmai hozzáértés vagy a panaszkezelés.

Szintén megüthetjük a bokánkat, ha valamelyik offshore cég oldalán tesszük kockára pénzünket, hiszen az eltérő jogrend és a külföldi képviselet a hazai többszörösére is emelheti az esetlegesen felmerülő jogorvoslati kiadásainkat.

A Magyar Nemzeti Bank több hasznos információval is segíti az online kereskedelmi platformok iránt érdeklődőket. Az engedélyezett szolgáltatók listáját, az egyfajta negatív lajstromnak megfelelő befektetői figyelmeztetéseket, valamint a fentebb tárgyalt befektetési lehetőségek működési kockázatairól szólófogyasztóvédelmi tájékoztatót mindenképp érdemes átnézni, mielőtt ügyfélszerződést kötne

Forrás: Pr7/MNB

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s