Kérdés csak az, hogy mire, kire várunk?

Vajon minek kellene történnie ahhoz, hogy az európai embereket újra megérintse, eltöltse az adventi, karácsonyi várakozás?
Egyre több európai uniós országban nyilvánosan már nem is szabad használni a karácsony szót, mert nem engedi a píszi gondolatrendőrség. Néhány éve már odáig ment az Európai Bizottság (amelynek portugál elnöke diákként maoista-kommunista ifjúsági vezető volt), hogy az általa több millió példányban kiadott Európa Naptárból egészen egyszerűen kihagyták a keresztény ünnepnapokat – a karácsonyt és a húsvétot is! –, míg egy sor muszlim, hindu, sőt kínai ünnep időpontja szerepel benne. Egyre több nyugat-európai ország hivatalaiban, iskoláiban és mainstream médiumaiban betiltják a karácsony szót és a karácsonyi jókívánságokat, mert a karácsony angolul Christmas, s ez ugyebár Jézusra és a kereszténységre utal. Jézus Krisztus neve tabu lett abban az Európai Unióban, amelynek egyik alapító atyja, a francia Robert Schuman azt vallotta és hirdette: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed.”

Miközben mindenki vágyik és vár valamire: szeretetre, örömre, békességre, figyelemre, törődésre, türelemre, a bajban segítségre, az ínségben bőségre, a betegségben gyógyulásra, a szomorúságban vigaszra, a reménytelenségben reményre, gondjai, terhei könnyítésére, munkára, otthonra, családra, barátokra és persze több pénzre, egyre kevesebben tudják, hogy a holnap kezdődő advent (vagy ádvent) mit jelent. Eljövetelt. Várakozást az adventusra: az eljövendőre. A kérdés csak az, hogy mi vagy ki az eljövendő, mire, kire várunk. A karácsonyra váró, készülő ember kétezer éve tudja, hogy az adventus Domini: az Úr eljövetele, ami először azon a bizonyos, több mint kétezer évvel ezelőtti betlehemi karácsonyon történt meg. Karácsony Jézus Krisztus születésnapja, midőn az Ige testté lett – tehát az advent nem egyszerűen várakozást jelent, hanem az eljövendő Jézusra irányítja a figyelmünket, és róla akarják elterelni a figyelmet az őt megtagadó európai politikusok, hitetlen és hiteltelen bürokraták, megmondóemberek és véleménydiktáló médiumok.

Ha dédszüleink, nagyszüleink és szüleink Istenbe vetett hittel és Isten kegyelméből túlélték 1918, 1944, 1956 vérfagylaló, halált lehelő adventjét is, akkor – bármennyi gonoszság, nyomorúság és szenvedés fenyeget a farkasok és a báránybőrbe bújt farkasok részéről – mi, mai magyarok sem adhatjuk fel a reményt és a küzdelmet egy jobb, értékesebb életért és egy élhetőbb, fenntarthatóbb világért. Minél sötétebb és keservesebb a jelen, annál nehezebb várni az eljövendőt, mégis ki kell tartanunk hitben, hűségben, szeretetben. Ahogy Ady írta: „Várni tud, / Kinek ön-énje nem hazug / S nem hord össze hetet s havat. / Tartsd magad, / Mert most az a leggazdagabb, / Ki várni érez, várni tud.”

Senki nem dönti, nem döntheti el helyettünk, hogy kire vagy mire várunk.

Forrás és teljes szöveg:
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s